Hogy mi a probléma!? – Beszéljünk világosan!

Az az egyik probléma, hogy a kolbásztöltő vadász kormány 10 éve ígérget és felülvizsgál, de nem történik semmi változás az állatvédelemben. Változatlanul térdig járunk a kóborkutyában és az ebből fakadó állatkínzásokban Magyarország utcáin.
 
Ez elfogadhatatlan!
 
A másik probléma, hogy ma két féle állatvédő van Magyarországon. Az egyiknek az állat a fontos, a másiknak a pénz a fontosabb. (Az arányuk hála Istennek 95% – 5%.) Utóbbi fajtából négyen (Noé, Védőrség, Sereg, Ultimátum) most összeálltak a kolbásztöltő vadász kormánnyal és hajbókolnak a parasztvakító, ostoba kirakatintézkedéseik előtt, megtévesztve ezzel sok százezer állatszerető magyar embert. Bagóért eladják magukat és elárulják ezzel az egész területet, a hősiesen dolgozó szervezetek összességét.
 
Ez tűrhetetlen!
 
Mindez azért baj, mert az évi kb. 4 milliárd forint közpénz nem jut el a céljába, esetünkben a kóbor gazdátlan állatokig, és azért is baj, mert az ál-állatvédők ilyenformán legalizálni tudják a közpénzszivattyúkat az állatok és az őket mentők kárára.
 
Ez nincs rendjén!
 
Állatbarátnak és nem állatbarátnak egyaránt érdeke, hogy ne legyen ennyi kóborkutya, hogy ne legyen ennyi állatkínzás és az, hogy a közpénz a köz javára legyen felhasználva.
 
Ez már több, mint bánat!
 
Teljesen érthető, hogy az ember mindig azt hallja, hogy az állatvédők állandóan hadakoznak egymással. Persze, hogy hadakoznak, mert azok, akiknek a pénz fontosabb, mint az állat – hiába tesznek mellette egyébként néha jót is – rengeteget ártanak azoknak, akiknek meg az állat a fontosabb.
 
Vannak csip-csup módszertani különbségekből eredő állatvédő viták, de ezek nem jelentősek. Viszont valamennyiünket rendkívül bántja, ha végignézzük, ahogy egyesek elhalásszák a pénzt az állatok elől.
 
A kolbásztöltő vadász kormány 10 éve halogatja, húzza-halasztja az állatvédelmi reformokat. Éppen 10 évvel ezelőtt adtam be az első tanulmányomat nekik. Akkoriban az első válasz az volt, hogy „csak nem gondolod komolyan, hogy ezzel foglalkozni fogunk?” és úgy visszalökte a papíromat az asztalon a kedves „tárgyalópartner”, hogy többször megpördült, mire visszaért hozzám. Azóta sok év, sok tárgyalás, sok közadatgyűjtés, sok tanulmány, sok aláírásgyűjtés, sok tüntetés volt, mégsem történt semmi változás.
 
A kormány állatvédelmi megbízottjának pedig tényleg az volt az első dolga, hogy összeborult azokkal a vegán étrendű „állatvédők”-kel, akik közt olyanok találhatók, akik például széthordtak egy 100 milliós örökséget, akik kiöregedett konzumlányok és stricijeik, akik levitézlett celebek és akiknek egy percdíjjas jósnő játszott át egy balatonalmádi szervezetet? Hozzáteszem ezek, szinte kivétel nélkül mind ott rágalmaztak, akadályoztak engem az elmúlt 10 évben, ahol csak tudtak. Partner- és tagszervezeteim rendszeresen fenyegetéseket, zsarolásokat kaptak/kapnak. Ha szóba állsz a Mészáros Gabival, akkor nem mehetsz a Tesco-hoz gyűjteni, akkor többet nem osztunk neked stb., stb.
 
Botrány! Elfogadhatatlan botrány!
 
Két dolgot felejtenek el! Az állatvédelem egy társadalmi terület. A kóbor kutya közügy, nem magánügy. A terület kérdései éppen ezért nem füstös szivarszobákban kell, hogy eldőljenek, hanem a nyilvánosság előtt – tisztességesen és igazságosan!
 
Mészáros Gabriella
elnök, MÁOSZ
 
Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.