Isten kezében a kóbor kutyák sorsa!? (Cikksorozat első rész)

A Kormány 2019 júliusában elfogadta a „Felzárkózó települések” hosszú távú programját, amelynek értelmében célzott programmal szükséges segíteni az ország 300 leghátrányosabb helyzetű települését, évente 30 település bevonásával. E munka koordinálására a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesületet kérte fel, valamint miniszterelnöki biztost nevezett ki.

A kóborkutya probléma megoldása érdekében a miniszterelnöki biztos, Vecsei Miklós 2019 októberében felkérte a két országos ernyőszervezetet   (MÁTSZ, MÁOSZ) a modellprogram kidolgozásában való részvételre – elsősorban Tiszabő, Tiszabura és Tarnabod települések vonatkozásában.

A MÁOSZ javaslatainak a lényege, hogy a kóbor kutyák befogására és elszállítására tett intézkedés önmagában semmit nem ér, ha nem párosul hozzá egyidejűleg egy sor egyéb intézkedés: veszélyes, gyógyíthatatlan beteg egyedek azonnali kiemelése, ivartalanítás, visszahelyezés, ebnyilvántartás, ebtartási rendelet, folyamatos jelenlét.

A modell programok általában nem az eddig megszokott gyakorlatokról szólnak, amikről már mindenki tudja, hogy nem működik, hanem új, rendhagyó, akár ún. mobil eszközök bevonásával történő komplex beavatkozások. A kóbor kutya probléma esetében már ismert, hogy a killing-policy, azaz a legyilkolás politikája nem hoz semmilyen eredményt. A rendhagyó, ún. mobil eszközök bevonása – jelen esetben – a kisállat ivartalanítási mobil klinika bevonása volna.

Aki szakmailag felkészült, az tudja, hogy nem is lehetséges olyan tempóban sem begyűjteni, sem elhelyezni, sem örökbeadni, de még túlaltatni sem, amilyen tempóban szaporodnak a kóbor, gazdátlan állatok. Ezért aki szakmailag kompetens, az tudja, hogy csak és kizárólag az ivartalanítással lehet megnyugtató megoldást adni.

Meg kell érteni, hogy óriási hiba volna, újra és újra a begyűjtés- és a legyilkolás politikáját folytatni. Menne a pénz, az idő a pocsékba és ismét többszáz állat elkerülhető halálával volnánk kénytelenek szembesülni, ráadásul rövid idő alatt „újraszaporodna” a probléma. Összefoglalva, tehát álláspontunk szerint ez a „szokványos” folyamat a kutyák nagylétszámú befogásához és helyhiány miatti túlaltatásához vezethet, mely eljárás teljes mértékben szembe megy az állatvédelmi- és humanitárius alapértékekkel. Egyébként hála Istennek egyre kevesebb a sintérkedvű „vállalkozó”.

Végre tudomásul kellene venni, hogy ivartalanítások kritikus mértékére van szükség, hogy a túlszaporulat okozta kóbor állat problémát meg tudjuk oldani. Az állomány ivartalanítását- és az eredeti élőhelyére történő visszahelyezését követően a kutyák a természetes élethosszuk beálltával elpusztulnak, de legalább addig sem szaporodnak és 2-3 év alatt rendeződni tudna a helyzet. Nem azért helyeznénk vissza a kutyákat az eredeti élőhelyükre, mert csúnya, gonosz, lusta emberek volnánk, hanem azért, mert nincs hova tenni, nincs hely. Tizenötször több kóbor kutya van Magyarország utcáin, mint ahány férőhely. Egyszerűen nincs hely. Nincs.

NE ÖLJ! CSAK IVARTALANÍTS!

A Bő-Bura-Bod települések vonatkozásában több, mint 1200 kutyáról van szó. Ezt a létszámot nem szabadna figyelmen kívül hagyni a beavatkozás megtervezésénél. A beavatkozást átfogóan, a teljes állományra kiterjedően, komplexen kellene megvalósítani, máskülönben a kutya természetéből fakadóan nagyon rövid időn belül újraszaporodik.

A MÁOSZ által javasolt komplex beavatkozás tehát: a veszélyes, gyógyíthatatlan beteg egyedek azonnali kiemeléséről, aztán a teljes állomány ivartalanításáról és visszahelyezéséről, helyi ebrendelet megalkotásáról, ebnyilvántartás létrehozásáról, folyamatos jelenlétről szól.

Reményeink szerint a Miniszterelnöki Biztos Úr illetve a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület alkalmazni fogja az általunk javasolt megoldási módszert a kormány programjában. Együttes erővel és egy megfelelő modell programmal, mobil ivartalanítási klinikával sikerülhetne akár országos szinten megnyugtató és hosszú távon fenntartható megoldást találni a kóborkutya problémára.

Az Isten legyen a kóbor kutyákkal, kiemelten az ország halmozottan hátrányos helyzetű részein, Észak-Kelet Magyarországon, a Tiszaháton és a déli határvidéken.

Hamarosan jövünk tovább a részletekkel és a fejleményekkel!

 

2020.02.10., Budapest

 

Mészáros Gabriella

elnök

MÁOSZ

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.